A jó talaj aranyat ér!

A talaj egy feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrás, amelynek termékenysége a szántóföldi termelés alapja. A termékeny talaj olyan fizikai, kémiai és biológiai egység, rendszer, amelynek legfontosabb értékmérő tulajdonsága a szerves anyag (humusz) tartalma. Ez minél magasabb, a talajnak annál jobb a tápanyag-, víz-, hőgazdálkodása, annál jobb a szerkezete.

A SZERVESANYAG-GAZDÁLKODÁS LEGALÁBB OLYAN FONTOS FELADAT, 

MINT A JÖVEDELMEZŐ TERMELÉS.

A talajok szerves anyagának egy része lassan változik, és a talaj szerkezetességéért felel, a másik része pedig táplálékul szolgál az ott élő szervezeteknek (a növényeknek is), tehát folyamatosan csökken, amelynek visszapótlásához, illetve a szerkezet javításához szerves anyagot kell „bevinni” a talajba:

• istállótrágyát
• hígtrágyát
• zöldtrágyát
• komposztot
• növénymaradványokat

A kukorica betakarítása után közel 10-15 tonna gyökér és szár marad vissza. Ennek a tápelem tartalma hektáronként (Tóth és Kismányoky, 2012.):

100-130 kg N, 50-70 kg P₂O₅ és 80-170 kg K₂O

Megfelelő agrotechnikával és a CELL^® használatával ennek a 70-80%-a már az utónövény számára felvehetővé tehető. Az így biztosított tápelemek hasznosulása pedig nagyságrendekkel jobb, mint az egy adagban kiadott nagy mennyiségű műtrágyáké.