Nyár van. A Balaton északi partján kék az ég, nagyon szép kék a tó vize, a permi vörös homokkőtől érdekes vöröses a föld, a szőlő pedig szép élénk zöldessárga. Azaz, hogy nem szép, mert ha valahol nem kellene ilyen riasztóan klorózisosnak lennie, akkor ez a szemlátomást magas vastartalmú környék az. Hogy lehet az, hogy ott, ahol a vas messziről vöröslik a földben, ott mégis durván sárgul a szegény szőlő? Jó kérdés.

Ott van a kutya elásva, hogy az ország egyik legkiválóbb borvidékén (is) sokáig eszetlenül szórták a műtrágyát, mondván, hogy az úgyis olcsó, meg hadd teremjen az a szőlő jó sokat. Meg ugye ott a növényvédelem. A beteg szőlőt senki se szereti, viszont a jó permetszer meg elég drága, úgyhogy évek óta nyomják a szőlőre a rezet meg a kenet. Ez meg is van ideológizálva, hogy a réz meg a kén természetes anyagok. Az előző írásra visszagondolva, azt mondom, persze. A só is természetes anyag, tele van vele a tenger. Lényeg a lényeg, hogy úgy tőnik, hogy sikerült a jó balatoni földekből is rendesen hazavágni a hasznos talajbaktériumokat. Ezért aztán - főleg sok eső után - az "elélettelenedő" romló szerkezetű földből akkor sem jut a szőlő elég vashoz, ha abban amúgy bőven sok van.

Mindegy, kit érdekel, hogy milyen baktériumok vannak meg nincsenek a földben, meg hogy sárgul a szőlő vagy zöldül. Kimegy a traktor és jól lepermetezi az egészet. Persze nem ám csak a szőlőt permetezik. Szórnak jól föl a levegőbe, hadd szójjon. Meg aztán lássák messziről, hogy a rendes gazda megint permetez.

Kedves Tiszetelt Olvasók!

Amúgy van ennél szebb szőlő és ennél szebb vidék az országban? Ha úgy gondolja, hogy igen, küldjön egy képet róla az e-mail címre.