A Global Footprint Network civilszervezet közel húsz éves kutatásai során az ENSZ-től kapott adatok alapján összeveti az ökológiai lábnyomot, ami a Föld természetes erőforrásainak ember általi kihasználását méri, illetve a bolygó biokapacitását, vagyis azt a képességét, hogy újrateremtse az erőforrásokat, és feldolgozza a hulladékokat, és az olyan civilizációs végtermékeket, mint az üvegházgázok. A szervezet így állapítja meg minden évben a napot, amikor az ökológiai lábnyomunk meghaladja a biokapacitást.

Ez idén augusztus 13. volt.

A dátum folyamatosan egyre korábbra tolódik: évente átlagosan 3 nappal hamarabb jön el 1970 óta. 2005-ben még szeptember elejére esett, 1975-ben november végére.

„Még ha becslés is a számításunk, megmutatja, hogy a túllépés mértéke igen magas, illetve, hogy az emberiség továbbra is növeli az erőforrás-fogyasztását, akkor is, amikor már hitelből él”  – magyarázta a Le Monde-nak Mathis Wackemagel, a szervezet alapítója. A túllépés napjától kezdve az emberiség rontja az ökológiai adósságát, a Föld nem megújuló tartalékaiból élünk. Erdők tűnnek el, a vízkészletek csökkennek, a hulladék és az üvegházhatású gázok felhalmozódnak.

Az erőforrásaink idő előtt kimerítéséért nagy mértékben a népességnövekedés és a BRICS országok (a legnagyobb fejlődő országok: Brazília, részben Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság) életszínvonalának növekedése felelős. Bár 1,6 bolygó kellene az emberiség igényeinek kielégítésére, az országok között komoly különbségek vannak.

A kínaiaknak 2,7 Kína kellene a fenntartható működéshez, Franciaországnak 1,4 Franciaországra, Indiának két Indiára, Svájcnak 3,5 Svájcra Japánnak 5,5 Japánra.

A többi ország adata így néz ki: