A tájékoztatás szerint a növények bizonyos határok között tudnak védekezni a magas hőmérséklet hatásaival szemben (többlet vízfelvétel, párologtatás, összesodródnak a levelek). Az intenzív napsugárzás károsító hatásának (napégés) elkerülésére egyes növények a leveleiket igyekeznek hegyes szögbe állítani (például a "furulyázó" kukorica). A helyhez kötött növényállomány viszont jobban ki van téve az időjárás szélsőségeinek, mint például a helyváltoztatásra képes állatok.

Az ültetvényekben a jégháló nemcsak a jégeső ellen nyújt védelmet, hanem csökkentjük vele a napégésből eredő terméskiesést is.

Tartósan magas hőmérséklet hatására, különösen akkor, ha az vízhiánnyal párosul, a kultúrnövények kevesebb szerves anyag előállítására képesek, vagyis termésveszteség következik be. Öntözéssel sokat lehet segíteni, hogy a kultúrnövények jobban viseljék a magas hőmérsékletet.

Az öntözést sem szabad azonban túlzásba vinni. Ha a túlöntözött növény gyökere levegőtlen környezetbe kerül, befullad, a növény ilyenkor elhal.

A megemelkedett hőmérséklet jelentősen befolyásolhatja a gyomnövények és kultúrnövények versengését, a gyomok magasabb hőmérsékleten ugyanis nagyobb termésveszteséget képesek okozni.

A hosszan tartó szélsőségesen száraz és meleg időjárás a fiatal erdőket (erdőfelújításokat) is veszélyezteti, jelentős aszálykárokat okozva. Emellett nagy károkat okozhatnak a hőség hatására az erdőkben kialakuló erdőtüzek is.

A szélsőségesen meleg időjárás következtében a lágyszárú növényzet nedvességtartalma jelentősen lecsökken, és nagyon gyúlékonnyá válik. A szinte kizárólag emberi mulasztásból, gondatlanságból keletkező vegetációtüzek nagyon gyorsan terjednek, mert az elszáradt és az élő növényzet egyaránt képes meggyulladni. A gyorsan terjedő felszíni tűz a veszélyeztetett erdőbe érve (fiatal lomberdők, fenyvesek) azonnal koronatűzzé alakul, és jelentős természeti és anyagi kárt okoz - olvasható az összegzésben.