Ilyenkor november közepe felé, amikor már korán rátelepszik a világra a sötétség és az üzletekben már minden a karácsonyról szól, az ember könnyebben kerülhet kissé filozófikus hangulatba. Lassan a kukorica betakarítás is a vége felé közeleg és az idei kukorica termésverseny végeredménye is hamarosan megszületik. Gondolom sokan vagyunk, akik nagyon kíváncsian várjuk, hogy ki- és milyen eredménnyel lesz az ezévi győztes. Ha jól emlékszem a Kukorica Klub egyik részeredményére, akkor valahol Fejér megyében egy DKC hibridből 18 tonna fölötti termésátlagot is mértek, amely már szinte a növény genetikai potenciálját feszegeti.

A fenti képen az Illinois államban Chicago-tól kicsit északnyugatra lévő Richardson farm mintegy 15 hektáros kukoricatáblája látható, amely a világ legnagyobb útvesztő labirintusa. A farm elsődlegesen a szórakoztatásra épült, a családok kimehetnek és a gyerekek jókat rohangálhatnak a kukoricák között, aztán lehet együtt örülni, hogy megtalálták a helyes irányt. Van olyan része is a labirintusnak, ahol az útelágazódásoknál táblán kérdések vannak és a jó válasz a jó irányba viszi az embert. A rossz válasz pedig rossz irányba és amikor ez kiderül, akkor vissza kell menni és a jó irányba folytatni az utat.

Kicsit olyan ez a kukorica labirintus, mint maga a kukoricatermesztés. Amikor például a GMO kérdéshez ért az emberiség, akkor idáig 25 ország - a legnagyobb kukoricatermesztők - az "igen" irányába ment tovább és mára már a világ közel 160 millió ha kukoricaföldjének mintegy negyed részén GMO kukoricát termesztenek az erre szakosodott független szervezet az ISAAA (International Service for the Acquisition of Agri-Biotech Applications) szerint. Rohan a világ, mint a képen a gyerekek a labirintusban és előbb-utóbb kiderül, hogy jó volt-e a válasz. A kérdés csak az, hogy ha netán nem, akkor GMO ügyben van-e út visszamenni az útelágazódásig.

Nemrég nálunk járt Ilse Aigner, a német agrárminiszter, aki valószínűleg a világ legszebb agrárminisztere, de vele kapcsolatban nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ő volt, aki múlt év Húsvét utáni keddjén kizavarta a német földekről a GMO kukoricát. Volt is nagy huhogás ellene, de Németországban úgy van, hogy ha az agrárminiszter valamit mond, akkor az pestiesen szólva meg van mondva. Úgyhogy Ilse Aigner megnyugtatta Fazekas miniszter urat, hogy GMO ügyben lehet nyugodtan kitiltani. Szóval GMO nálunk nem várható egyhamar, meg attól agyilag is fényévekre vagyok, hogy a GMO kérdésbe szakmailag belemenjek, viszont a monokultúrás termesztéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy az ellentmond a termodinamika II. alaptörvényének, vagyis, hogy a magára hagyott rendszerek entrópiája (rendezetlensége) csak növekedhet. A természetben az élőlények és élő közösségek magára hagyott rendszerként működnek és arra tendálnak, hogy minél nagyobb rendezetlenségű állapotot vegyenek fel. Amúgy erre a tételre lehet visszavezetni azt is, hogy például a műtrágyaszemcséből a nitrogén szépen visszarendeződik, jobban mondva visszarendezőtlenedik a levegőbe, mert a természet nem szereti, ha rendet akarnak benne csinálni.

A filozófikus hangulat első alapkérdése pedig számomra úgy hangzik, hogy a világon minden dolog csoda vagy semmi sem az és minden csak a véletlen műve vagy semmi sem véletlenül van. Véletlen vagy nem, az biztos, hogy angolul a kukorica és az útvesztő csak egy sovány kis "i" betűben különbözik egymástól. A kukorica "maize", az útvesztő pedig "maze".