Hippocrates görög orvos már az időszámítás előtti 5. században írt a fűzfa kérgéből kivont keserő anyagról, amely csillapítja a fájdalmat és a lázat. Ugyanez a megállapítás olvasható ősi sumér, libanoni és asszír feljegyzésekben is. 1828-óta ismeri az európai orvosi gyakorlat a Salicin-nak nevezett anyagot amelyet a fehér főz (Salix alba) kérgéből vontak ki. A hatóanyag, az acetil szalicilsav kémiai előállítása 1853-óta ismert.

A Bayer azért adta a termékének az Aspirin nevet, mert az "a" betű utal az acetiláltságra, a "spir" a Spirea növénynemzettség névből jött, az "in" pedig a gyógyszerek nevének gyakori végződése.

Az Aszpirin a természet csodálatos ajándéka, amely mint gyógyszer, a több, mint száz év alatt nem veszített az elismertségéből, sőt az idők során újabb nagyon jelentős hatásai is beigazolódtak. Ezek közül a legfontosabb az, hogy rendszeres szedése jelentősen csökkenti a szívinfarktus kockázatát.

Az Aszpirinhez hasonló sikertörténetet egyetlen "vegyi laborban keletkezett" gyógyszer sem mondhat a magáénak.