Nagyon régi bölcsesség, hogy az embernek mindig azt kell keresni és azon kell dolgozni, ami összeköt és nem azt kell keresni és azt létrehozni, ami szétválaszt. Igaz ez a szó szoros- és átvitt értelmében egyaránt. Valahol, valaki nem is nézi jó szemmel, amikor az ember nagy elválasztó falat épít. Talán ezért is van, hogy a nagy falakból egy idő után csak egyszerű túristalátványosság lesz, vagy az észheztért ember lerombolja azt és a darabjait hazaviszi levélnehezéknek. Az emberiség ikonikus emblematikus alkotásai összekötnek dolgokat. A hidak például, amelyek összekötik a szárazföldeket, a környék szinbólumai szoktak lenni. Budapesté például a Lánchíd, amely elsőnek kötötte össze a Duna két partját. London szinbóluma is egy híd, a Tower híd. New York legmarkánsabb építménye sem mondjuk egy felhőkarcoló, hanem a Brooklyn híd. San Franciscoról is a Goldengate híd jut az ember eszébe. A híd azért jó, mert jobbá teszi az emberek életét, akárcsak a csatornák, amelyek a vizeket kötik össze. Már Napóleon is világosan látta, hogy meg kell építeni a Szuezi csatornát, hogy összekösse a Földközi tengert a Vörös tengerrel. Amikor elkészült, akkor egyértelmű volt, hogy ez a legjobb dolog, amit az ember addig létrehozott. A Panama csatorna megépítése - amely összeköti az Atlanti és a Csendes óceánt - új fejezetet nyitott a tengerhalyózásban. A New York - Los Angeles útvonal például 22 ezer kilóméterről 9.500 km-re csökkent.

Az, hogy a Dunát és a Tiszát össze kellene kötni egy csatornával, elég régi ötlet. Már Széchenyinek is eszébe jutott, de nyilván előbb a Lánchidat kellett megépíteni Pestnél. Aztán a németek felrobbantották a Lánchidat, úgyhogy először azt kellett újáépíteni. Amikor ez megvolt, sokezer munkás nekiállt, hogy megépítse a Duna-Tisza csatornát. Erre azért volt és van szükség mert ez egyrészt lehetővé teszi a vízi közlekedést és a vízi szállítást másrészt lehetővé teszi a Duna-Tisza köze elsivatagosodó területeinek öntözését. Aztán úgy jó 10 kilóméter után leállt az építkezés, de az addig elkészült csatorna még a mai napig is szinte tökéletes állapotban van.

A két fenti kép a zsanai művelődési házban, a II. Duna-Tisza Csatorna Konferencián készült. Az első képen Zsana polgármestere köszönti a résztvevőket, a második pedig akkor készült, amikor Dr. Steier József a projekt egyik vezetője tartott egy rövid bevezetőt Daoda Zoltán (az AGRO.bio Hungary Kft. szakmai vezetője) előadásához.

A Duna Tisza csatorna projekt egyik eleme, hogy az öntözhetővé váló területeken smaragdfát (Paulownia elongata) ültetnek, amely kiválóan képes alkalmazkodni az alacsony humusz- és tápanyagtartalmú talajokhoz és egészen különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Daoda Zoltán előadásában ismertette a BactoFil termékekben rejlő mikrobiológiai lehetőségeket, amelyek hatására a kedvezőtlen talajadottságú területeken is jobban fejlődő növényeket lehet nevelni.

Az előadások után a konferencia résztvevőinek a jelenlétében elültettek egy kis smaragdfát a zsanai művelődési házzal szemben lévő egészségügyi központ udvarán. Daoda Zoltán - zöld sapkában - BactoFil port szórt az ültetőgödörbe annak érdekében, hogy a BactoFil-ban lévő baktériumtörzsek növényi hormonokkal és tápanyagokkal segítsék a növény fejlődését és a talajszerkezetet kedvezően befolyásolva az egész életében jó körülményeket teremtsenek a fának.

Most, amikor a Földön élő emberek száma éppen elérte a 7 milliárdot és másodpercenként születik közel 500 gyerek, miközben ugyanabban a másodpercben éppen kivágtak egy fél focipálya méretű erdőt, akkor minden egyes fa elültetése számít. Ikonikus emblematikus pillanata a Duna-Tisza csatorna projektnek ez a faültetés. A képen Dr. Steier József (középen) Zsana polgármesterével (balra) és a fa szaporítóanyagát nevelő A and S Union Kft. vezetőjével. Ha ebből a fából sokezer hektárnyi kerül eltelepítésre, az nagyon jelentős hatással lesz a térségre, hiszen ez egy valóban különleges növény.

A fenti és a három alsó kép a konferencián elhangzott előadáson volt kivetítve. A smaragdfa a leggyorsabban növő fásszárú növény. Főleg Kínában és az USA-ban vannak belőle nagy ültetvények. Egy 8 éves fából kb. egy köbméter faanyag nyerhető, amely könnyű és erős, ezért jó építésre, bútornak, hangszerkészítésre vagy egyszerűen csak eltüzelni.

Gondolom, önmagukért beszélnek a képek. Én magam remélem és kívánom, hogy már a nagyon közeli jövőben ez a növény fesse smaragdzöldre a Homokhátság most még kicsit fakó horizontját...