1956-ban bizonyos szempontból cudar, másszóval stresszes idők jártak mifelénk. Ebben az évben történt, hogy egy magyar ember, Selye János, a nagy víz túloldalán, Kanadában megírt egy könyvet, ami legalább olyannyira új korszakot nyitott a tudomány történetében, mint Szent-Györgyi Albert vitaminokkal kapcsolatos felfedezései. "The Stress of Life" ez volt a mű címe, amely valamikor a 70-es években az Akadémiai Kiadó gondozásában magyaruul is megjelent "Életünk és a stress" címmel. A könyvek borítóinak a képét direkt betettem alúlra, hátha valakit érdekel és megvenné egy antikváriumban. Selye Jánost amúgy 1949-ben jelölték Nobel díjra, amit nem kapott meg, mert nem kaphat minden kiváló magyar tudós Nobel díjat, viszont a  megírt 1700 szakcikkel és a 7 nagysikerű könyvével minden szempontból a világ élvonalbeli tudósa volt.

Nem létezik stresszel kapcsolatos puplikáció, amelyben ne hivatkoznának rá, így a  növényeket érő stresszhatások támája sem képzelhető el Selye János előtti tisztelgés nélkül. Amúgy a stressz szó a latin stringere szóból származik, aminek a jelentése a szorít és a csökent. Selye János megállapítása szerint, ha egy élőlényt stressz ér, akkor az első dolog, hogy az élőlény a lehető legjobban leszorítja, lecsökkenti az élettevékenységeit. A stresszválaszokat alapvetően két részre osztotta, az egyik, amikor az élőlény harcol a stressz ellen,, a másik pedig az, amikor az élőlény megpróbálja kikerülni vagy megszokni-eltűrni a stresszt. Ez tulajdonképpen az alkalmazkodás, ami sok esetben hasznos is lehet. Selye professzor az egyértelműen káros stresszt distress-nek nevezte, a hasznosakat pedig eustress-nek.

Nem szeretem a képeimet magyarázni, azokat a képeket szeretem, amelyek magukért beszélnek. A felső képpel kapcsolatban viszont megosztanám Önökkel Tisztelt Olvasók a kép készítésének a történetét. 2011. május közepe volt, péntek kora délután. Balatonfüredről - egy 3 napos AGRO.bio-s rendezvényről - autóztam Budapest felé, amikor még alig elhagyva a gyönyörű tavat, az út mellett megláttam egy növényvédős ismerősömet. Megálltam köszönni és ő elmondta, hogy csak ezt a napraforgótáblát jött lefényképezni, amit ilyen durván hazavágott az előző évi gyomirtószer. Mi az hogy hazavágott - kérdeztem, hiszen ez a napraforgó még olyan kicsi. Jó, jogy kicsit sárga meg csökött, de talán még összeszedheti magát - mondtam. A napraforgó sokmindent kibír, de a gyomitószer olyan hamisan stresszeli szegényt, mint amilyen hamisan az ördög játszik a templomi orgonán. Valami lessz belőle, de a jó terméstől messze lesz, az biztos. A különlegesen száraz 2012-es év okot ad arra az aggodalomra, hogy múlt évben kiszórt gyomirtószerek a szokásosnál is nagyobb mértékben fogják stresszelni a napraforgótáblákat és más növényeket, ezért indokolt, hogy felkészüljünk rá, hogy segítsük a növényeket a stressz elleni védekezésben.

Nyaranta hetente többször átbiciglizek a szomszéd faluba kenyérért és kolbászért - nem, mint ha nálunk nem lenne, hanem inkább csak a biciglizés kedvéért - hiszen a bicigliről lehet a legjobban megfigyelni a határt. A múlt nyáron vettem észre, hogy az egyik jó nagy krumpliföld mint ha kicsit másabb zöld lett volna mint a többi. Közelebbről nézve látszott, hogy két dolog is stresszeli szegény növényeket. A krumplibogár és a talajban ólálkodó gyomirtószer. A krumplibogár stresszét még csak-csak kivédi a növény, de az utóbbival negyon nehezen tud megbirkózni. Az van ugyanis, hogy a bogár sohasem eszi a legfiatalabb leveleket, mint ahogy a legidősebbeket sem. Pontosan tudja, hogy neki a legfinomabbak a már végleges méretet elért viszonylag fiatal levelek, főként ezeken található, ellentétben például a levéltetvekkel. Ahogy csökken a levélfelület és felborul a levél-gyökér arány, a hajtáscsúcsban több hormon termelődik és felgyorsul a növekedés. Természeteses a bogár és a lárva rágásainak a helyén rengeteg víz párolog, de az egy másik történet. Lényeg a lényeg, hogy a krumpli ültetésénél nagyon meg kell nézni, hogy mi a helyzet a területen gyomirtó szer ügyileg, hiszen a burgonya nehezen tolerál jópár gyomirtószert.

A felső képen egy krumplibogár által kirágott lyukas levél és pár cirmos, ahol látványosan kisárgultak a levélerek. Szinte biztos, hogy ennyi rágás még alig alig hagy nyomot a termésen, viszont aki ilyen krumplit lát, annak kár egy jó termésben reménykednie. Érdemes kihúzni egy tövet és megnézni, hogy mi van a föld alatt.

Kiszedve egy tövet nem volt meglepetés, a gyomirtószer stresszelt krumplin nem érdemes sok és nagy gumót keresni.

Végezetül arra hívnán fel minden termelő figyelmét, hogy ezen a tavaszon különösen és persze máskor is legyen résen és vegye komolyan az előző évi gyomirtószerek utóvetemébyre vonatkozó előírásait. Ha abban például valami talajkémhatásra vonatkozó kitétel is van, akkor legyen óvatos. Ha teli van a krumpli bogárral, akkor semmi gáz. Kell egy jó szer, ki kell permetezni és másnapra a dolog megoldódott. A stresszelt cirmos levelekkel viszont más a helyzet. Azt nem lehet visszazöldíteni sem hagyományos lombtrágyával, sem locsolással, vagy bármi hasonlóval. Jelenleg az Algafix mikrobiológiai lombtrágya (levéltrágya) minél korábbi kijuttatása a biztos megoldás növényt érő stressz negatív hatásának a csökkentésére. Ha a múlt évi gyomirtószer okot ad az aggodalomra - legyen szó burgonyáról, napraforgóról, vagy bármely más növényről - akkor az Algafix AntiStressz Technológia követése a javasolt, korai, AntiStressz JET-tel történő kijuttatással. Ha a termésnövelés, a koraiság és a növényegészség a fő cél, akkor június elején és végén két Algafix (levéltrágya) kezelés biztosan elégedetté teszi a termelőt.