A legfejlettebb országok (G8) agrárminisztereinek szemet szúrt, hogy hogyan van az, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek iránt egyre növekvő fizetőképes kereslet mutatkozik a világpiacon, közben ezen termékek ára pedig rohamosan csökken. Az elmúlt hétvégén össze is jöttek (április 18. - 20.) az olaszországi Cison di Valmarino-ban, hogy megbeszéljék a trendeket és az árváltozásokat érintő dolgokat, meg hogy mit lehetne/kellene tenni.

A bal oldali ábrán (forrás: FAOstat.) nagyon markánsan látszik, hogy a 2005-ben és 2006-ban éppen csak szerényen növekvő élelmiszerárak 2007-ben a növekvő fizetőképes kereslet és az alacsonyabb termésszint hatására rohamos emelkedésnek indultak. Ez az emelkedés 2008. első negyedévében is folytatódott, majd pár hónap stagnálás után 2008 nyarán az élelmiszerárak meredeken zuhanni kezdtek. A jobb oldali ábrán az egyes termékcsoportok árindex változása látszik a vizsgált időszakban. Az ábra tanusága szerint a rohamos élelmiszer árindex csökkenés a legkevésbé a húskészítményeket (meat) és a cukrot (sugar) érinti. A legjobban az olajtermékek (oils) a gabonák (cereals) és a tejtermékek (dairy) árindexe csökkent.

Visszatérve a tegnap végetért agrárminiszteri megbeszélésre, újra meg kell említenem Ilse Aigner nevét, aki németország agrárminisztere, jobban mondva miniszternője. A nagyon szép és nagyon okos hölgy a szóba került 1 milliárd éhező és a növekvő népesség ellátásából adódó növekvő élelmiszerigény kapcsán felvetette, hogy hogyan várható el a farmerektől, hogy többet termeljenek, ha a termékeik árai rohamosan csökkennek, a költségeik meg növekednek. Ő azt javasolta, hogy támogatni kellene az öntözés megoldását a legszegényebb régiókban.

A megbeszélés sztárja kétségtelenül a házigazda, Luca Zaia - az olasz agrárminiszter - volt. A végtelenül elegáns és kultúrált szakember, szakpolitikus szerényen hangot adott annak a véleményének, hogy nem biztos, hogy szerencsés, hogy a világ mezőgazdasági terménypiaca néhány tőkeerős, árutőzsdei manipulátor nagyvállalat kezébe kerül, akik hatalmas pénzeket kaszálnak a tőzsdei manipulációkon. Az ő tevékenységük kevéssé szolgálja a termelők boldogulását és a fogyasztók hozzájutását a jó minőségű és reális árú élelmiszerekhez.