A LEGSZEBB GYOMNÖVÉNY A PIPACS - GYOMIRTÁS ÉS ASZÁLY

2009.05.17.

Egy közelmúltbeli szociológiai felmérés szerint a magyarok a pipacsot tartják a 4., az országra legjellemzőbb virágnak. A rózsa, a muskátli és a búzavirág után...

A pipacs kétségtelenül nagyon látványosan virágzó gyomnövény és érdekes benne, hogy a Föld minden olyan részén megtalálható, ahol kalászos gabonát termesztenek. A Nagy Botanika Könyv szerint az őshazája is ott lehet, ahol először elkezdték a gabonatermesztést. Az a helyzet, hogy gyakori társaival, a kék búzavirággal és a szarkalábbal együtt tényleg nagyon szépen tudják szegélyezni a ringó búzatáblákat.

A táblákban viszont nincsen szükség rájuk, ahogy a többi tipikus gabonagyomra sem. Ezért a gyomirtás a termesztéstechnológia fontos és nagy odafigyelést követelő eleme.

Tegnap Bács-Kiskun megye útjain autózva igyekeztem megnézni, hogy mi a helyzet az ország egyik legszárazabb megyéjének földjein. Amikor a fenti - a valóságban döbbenetesen látványos - képet készítettem, eszembe jutott egy vers. John McCrae (1872-1918) In Flanders Fields (A flandersi réteken) című verse az angolszász irodalom talán legismertebb költeménye. Érdekes története a versnek, hogy amikor McCrae 1915 május 3.-án megírta, neki nem tetszett és eldobta a papírt. Az egyik barátja - biztos ami zihher - azért elküldte a londoni Punch magazinnak, akik december 8-i számukban leközölték a verset, ami szinte azonnal Kanada majd az USA legismertebb és legjobban szeretett verse lett.

A költő halálának 50. évfordulójára 1968-ban a Kanadai Posta kiadott egy bélyeget, amelyen McCrae arcképe mellett a Flanders-i mezőn a katonasírok között virágzó pipacsok fölött a vers címe és első két sora olvasható.

"In Flanders Fields the poppies blow Between the crosses, row and row."

Szabad ferdítésemben ez nagyjából annyit jelent, hogy a flandersi mezőkön virít a pipacs, a keresztek sorai között. Összességében a vers arról szól, hogy a háború (I. világháború) fájdalmait csak a természet szépsége, mint a pirosan virító pipacsvirágok enyhíthetik. Szóval édesbús - keserédes - ambivalens a vers hangulata, akárcsak a fenti pipacstábla szerintem. Nagyon szép látvány ez a "pipacstábla" de májusban nem így kellene kinézni egy ekkora területnek.

Az a helyzet sajnos, hogy a nagy szárazságban a negatív tényezők egymást erősítik. Vegyszeres gyomirtás nélkül a szántóföldi termesztés elképzelhetetlen, de a gyomirtószerek nagy részének a hatásához - elsősorban a preemergens készítményekhez - szükség van legalább 15-20 mm esőre. Ahol még ez is elmaradt, ott hiába volt a kelés előtti gyomirtás. Ekkor még mindig lehet gyomirtani posztemergensen (kelés után) de ezzel az volt a gond sok helyen, hogy ezen készítményeknek van egy behatárolt kijuttatási időkorlátja, amely a gyomok fejlettsége mellett a kultúrnövény fejlettségéhez kell, hogy igazodjon. A nagyon gyorsan felmelegedő tavaszon, mire eldőlt a poszt kezelés szükségessége, már a kultúra fejlettsége miatt ez a lehetőség sem volt járható. Ilyenkor még lehet bízni a kedvezőre forduló időjárásban és a kultúra gyomelnyomó képességében. Sajnos eső ekkor sem jött és a közismerten erőteljes vízelszívó gyomnövények még azt a kevés vizet is elszívták, ami még a földben volt. Az már csak külön rossz ráadás, hogy aki még N műtrágyát is kijuttatott, az csak tovább rontott a helyzeten. A nitrogént ugyanis víz hiányában a növény képtelen felvenni a műtrágyasóból, így annak csak a negatív hatása marad.

Egy szó mint száz, nem rózsás a helyzet - finoman szólva. A termésbiztonság növelésének minden bizonnyal a legjárhatóbb útja - az öntözés megoldása mellett - a komplex tarlókezelés (mechanikai, mikrobiológiai és kémiai) lenne. A fokozatosan épülő humusz, a kiegyenlített tápanyagkínálat, a káros mikróbák szaporodásának gátlása és a gyomkonkurencia kikapcsolása az átfogó tarlókezelés által... Ez lehetne a válasz a klímaváltozás kihívására.