Amit a mikrobiológiai oltóanyagok felhasználásáról tudni érdemes

Kapcsolódó cikkek:

2018.06.07.AGRO.bio - Szabó István

Ez a rövid ismertető abban kíván segítséget nyújtani, hogy tényszerűen bemutassa a baktérium készítményeket, azok magyarországi történetét, összetevőiket, értékmérő tulajdonságaikat és hatásmódjukat.

Az ún. baktériumtrágyákkal, azok felhasználásával kapcsolatban nagyon sok és sokféle információval találkoznak a termelők. Ez a rövid ismertető abban kíván segítséget nyújtani, hogy tényszerűen bemutassa ezeket a készítményeket, azok magyarországi történetét, összetevőiket, értékmérő tulajdonságaikat és hatásmódjukat.

A mikrobiológiai oltóanyagokat legtöbbször baktériumtrágyaként emlegetik, pedig ez a fogalom meglehetősen félrevezető. Miért? Ezeknél a különböző formában, élő mikroorganizmusokat tartalmazó készítményeknél jóval többről van szó, mint adott mennyiségű és tápelem tartalmú trágyákról. A termékekben található törzsek légköri nitrogént kötnek meg, foszfort, káliumot mobilizálnak, hormonokat, enzimeket, biokontroll hatású vegyületeket, vagy talajszerkezet építő poliszacharidokat (cukrok) választanak ki, amelyek mennyisége előre nem meghatározható. Ráadásul saját biológiai aktivitásuk mellett az őshonos mikroflóra stimulálásával sokkal összetettebb és sokrétűbb módon fejtik ki a hatásukat, mint az „egyszerű” tápanyagok.

Magyarországon ezeknek a termékeket termésnövelő anyagként engedélyezi a hatóság. Szigorú értelemben véve azonban ezek a készítmények nem növelik a termést, hanem támogatják, segítik a termesztett növényeket abban, hogy magasabb termést érjenek el. Magyarul a terméspotenciál jobb kihasználását teszik lehetővé. A mikrobiológiai oltóanyagok magyar és nemzetközi meghatározása is inkább (helyesen!) azok biostimulátor/növénykondicionáló jellegét emeli ki:

Olyan élő mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények, amelyek a vetőmagra, a növényre vagy a talajba juttatva a növényi növekedést segítik a tápanyagok felvehetőségének javításával, a gyökértömeg és a növény tápanyagfelvevő kapacitásának növelésével, illetve a komposztálási folyamatokat támogatják, a talaj termékenységét javítják.

A talajoltó-anyagok kifejlesztése az 1970-es években indult, amikor a mezőgazdaságban az intenzív kemizálás, a műtrágyák nagy mennyiségben való felhasználása elkezdődött. A talajbiológiában jártas szakemberek számára már akkor világossá vált, hogy ennek a gyakorlatnak egyenes következményeként a talajok rövid időn belül javításra szorulnak majd, és a helyreállítás egyik eszköze a mikrobiológiai oltóanyagok alkalmazása lehet. A kifejlesztett termékek engedélyezésre kerültek, de felhasználásukra nagyobb területen csak a 2000-es évek elejétől került sor.

Forrás:soil-net.com

A készítmények túlnyomó többségében hasznos, ún. PGPR (növényi növekedést támogató talajbaktérium – lásd fotó - baktérium törzsek találhatók. Ezek közös jellemzője, hogy megfelelő körülmények között könnyen szaporíthatók, bár a gyártás során számos technológiai követelmény betartására van szükség ahhoz, hogy állandó minőségű és stabil teljesítményű legyen a késztermék. A baktériumokat tartalmazó oltóanyagok mellett hiperparazita gomba, arbuszkuláris mikorrhiza gomba és újabban talajalga alapú termékek is elérhetőek a magyar piacon.

Az élő mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények több tekintetben különböznek a mezőgazdaságban használatos hagyományos input anyagoktól (pl. műtrágya, növényvédő szer). Ahhoz, hogy a talajban életben maradjanak, populációjuk (népességük, létszámuk) növekedjen, és a felhasználás céljának megfelelő feladatukat ellássák, a következő életfeltételek megléte szükséges:

  • levegő (hozzáférhető oxigén)
  • nedvesség
  • táplálék (elsősorban szerves tápanyag)
  • megfelelő hőmérséklet
  • megfelelő pH
  • megfelelő sótartalom (ill. a makro-, mezo- és mikroelemek által biztosított megfelelő ozmotikus körülmények)

A fent felsoroltak mellett az őshonos szervezetek száma és összetétele, illetve a talajban található mérgező anyagok jelenléte szintén hatással van az oltóanyag mikroorganizmusaira.

A mikrobáktól sem többet, sem kevesebbet nem várhatunk el, mint az élővilág más tagjaitól, azaz

  • önfenntartás – táplálkozás, életfolyamatok (pl. légzés)
  • létfenntartás – szaporodás, önvédelem
  • környezeti interakciók – alkalmazkodás, anyagcsere

 

A fent felsorolt (élet)tevékenységek „mellékterméke”, hogy a talaj biológiai minősége olyan mértékben változik meg, amely a növénytermesztés számára már hasznos mértéket jelent. Nézzünk erre néhány példát. A mikrobák a talaj ún. táplálékhálójának fontos elemei. Elsősorban az elhalt növényi maradványok lebontásában játszanak fontos szerepet, amelynek során az azokat alkotó cellulóz, lignocellulóz, hemicellulóz, pektin és lignin molekulákból alapvető táplálék és energiaforrás, azaz cukor keletkezik, amelyet aztán a talajlakók közössége fogyaszt el. (A nehezen vagy nem lebontható maradványokból a talaj értékét meghatározó humusz épül.) A mikroorganizmusok egyéb lényeges táplálékforrásai a növények gyökerei által kiválasztott szerves anyagok, amelyet elfogyasztva és átalakítva aztán visszajuttatnak a gyökérzónába, de most már a növény számára szükséges formában (pl. hormonok, vitaminok, enzimek). Ez a fajta „anyagcsere” a rizoszféra (gyökérzóna, azaz a gyökér közvetlen környezete – összetétele a rajzon látható) lakói, elemei együttélésének eredménye. A környezeti interakciók másik formája, hogy a gyökér által kiválasztott táplálék fejében nem annak átalakított változatát, hanem más, a növény számára szükséges anyagot biztosítanak a mikrobák. Erre példa a különféle tápanyagok (pl. foszfor, kálium) mobilizálása.

 

 

Különleges „szolgáltatása” a talajmikrobionnak (azaz a talaj mikrobiális élőközösségének) az ún. mikrobiológiai önvédelem vagy biokontroll. Ennek során a mikroorganizmusok saját magukat, életterüket és táplálékforrásukat védik meg a talajban élő káros szervezetektől. A védekezés jól bevált módja olyan másodlagos anyagcseretermékek termelése, mint például antibiotikumok, vagy sziderofór vegyületek. (A fotón látható petri csészében lévő törzsek sziderofór termelő képességét és annak intenzitását jelzik a rózsaszín ún. kioldási zónák.) Ez utóbbiak a lombtrágyázásnál megismert kelatizáláshoz hasonlóan megkötik a gyökérzónában a Fe3+ iont, amely a kórokozók számára azok szaporodásához és egyes enzimeik működéséhez elengedhetetlen. A megkötött vasat azután a növény számára adják tovább, ami a többi tápelemmel együtt a gyökerén keresztül veszi fel azt. A cellulózbontó törzsek is végeznek biokontroll tevékenységet, amikor az elhalt növényi részeken táplálkozó káros mikroszervezetek életterét csökkentik a szerves anyag bontásával.

 

A talajoltó anyagok itt felsorolt, számunkra hasznos tevékenységeit, az ún. kumulatív (összegzett) hatásait a következőképpen csoportosítjuk:

  1. felvehető tápelemek biztosítása (nitrogénkötés ill. tápelem mobilizálás)
  2. biológiailag aktív szerves anyagok termelése (enzimek, vitaminok, hormonok, aminosavak stb.)
  3. biokontroll (pl. sziderofórok, antibiotikum termelése)
  4. talajszerkezet építés
  5. cellulóz bontás

A mikrobiológiai oltóanyagok felhasználása jelenleg kétféle módon történik: talajoltással és tarlóbontással. A talajoltás alkalmával az oltóanyag a gyökérzónában fejti ki a hatását, tehát elsődlegesen a növény fejlődésének támogatása a cél. Ezt az agrotechnikával úgy tudja a termelő támogatni, hogy az oltóanyagot a lehető legnagyobb koncentrációban juttatja a gyökérzónába, azaz a vetésmélység +1-2 cm mélyre bedolgozza vetés előtt, vagy a vetőbarázdába adja ki a vetéssel egy menetben. A csírázó mag gyököcskéjét így tudják a készítményben lévő törzsek a lehető leghatékonyabban kolonizálni (a gyökérzónát elfoglalni, és ott megtelepedni).

A tarlóbontás során a talajoltó anyagot a növényi maradványok felületére kell egyenletesen és minél jobb fedettséggel kijuttatni, majd a talaj felső rétegébe bekeverni. A technológia célja az elhalt szerves anyag elbontása, átalakítása. A hatékonyság ebben az esetben akkor a legjobb, ha a baktériumok és a talaj (a benne található, a szerves anyag bontásban résztvevő élőlényekkel együtt) minél nagyobb ún. aktív felületen érintkeznek a szármaradványokkal. Az agrotechnika itt abban tud segíteni, hogy minél kisebb darabokra felaprítja a tarlómaradványokat, a mikrobiológiai készítménnyel való kezelés után pedig azonnal a talaj felső 15-25 cm-es rétegébe keveri be.

Kite JET BactoFil® A10-hez, B10-hez.

A precíz és szakszerű alkalmazáshoz ma már rendelkezésre állnak speciális kijuttató szerkezetek (lásd fotó). Ezeket mindenkinek érdemes megvásárolni, aki komolyabban érdeklődik a technológia iránt, mert a készítmények hatékonyságát jelentősen megnövelik a hagyományos, kétmenetes kijuttatással szemben.

Hogyan mérhető a mikrobiológiai oltóanyagok hatékonysága? A hangsúly itt a „mérhető” szócskán van, mivel a tapasztalatok és a tények azt mutatják, hogy ezekkel a biostimulátor anyagokkal a különféle növényi tulajdonságok változásában, illetve a termés mennyiségében nagyságrendileg 5-15% javulás érhető el. Ekkora különbség pedig szabad szemmel nem látható, viszont mérhető.

A vegetációs időszakban ún. fenometriai mérésekkel (azaz a növényi tulajdonságok, paraméterek mérésével) követhető a talajoltó anyagok hatása, elsősorban a jobb tápanyag hasznosításnak és a bioaktív szerves anyagoknak (pl. hormonok) köszönhető biomasszatömeg-növekedés. A kezelt területeken jellemző módon megnövekszik a gyökér- és a zöldtömeg, megváltozik a gyökér szerkezete, illetve növekszik a termésképletek (pl. kalász, kukoricacső, napraforgó tányér) tömege. Ezek következményeként növekszik a termés mennyisége.

A talaj minőségének változását tartamkísérletekkel lehet igazolni. Ennek során vizsgálni kell a szerves anyag tartalmat és minőséget, a talaj szerkezetét és pufferkapacitását. Több éves felhasználás után a termelők többek között a vonóerő igény csökkenésén, a tábla művelhetőségén, vízgazdálkodási mutatóinak javulásán mérhetik le a technológia hosszú távú hatását.

BactoFil termékcsalád nagyüzemi körülmények közötti  kísérleteink eredményeit  a kísérleti eredmények menüpont alatt találja!

 

Marketing anyagok:

A BactoFil talajoltás A szárbontás nagymestere