Talajkonferencia 2017

2017.04.12.agro naplo

Talajkonferenciát szervezett márciusban Budapesten a Gabonatermesztők Országos Szövetségével és a Magyar Kukoricaklubbal karöltve a Holland Királyság Nagykövetsége és a Talajtáp Természetes Tápanyagok Program szakembergárdája.

A Talajtáp a holland állam által támogatott program, amely hosszú távú megoldásokat kíván keresni a tartós növénytáplálási hiányra Magyarországon és törekszik arra, hogy megerősödjön Hollandia és Magyarország között az együtt­működés a mezőgazdaság területén. Nemcsak hazánkban, hanem Európában is, főként a kelet-európai országokban egyoldalú, a berögződésekhez makacsul ragaszkodó, rutinszerű tápanyag-gazdálkodás folyik, aminek következtében a tápanyagmérlegek negatívak, a szervesanyag-visszapótlás csökken, a gazdálkodás nem fenntartó jelleggel zajlik. Az előadások témáit – melyeket kitűnő szakemberek tolmácsoltak –, úgy jelölték ki a szervezők, hogy e szerteágazó problémakör útvesztőjében a talajközpontú gondolkodást előtérbe helyezve rámutassanak a megoldásokra is.

A talajminőség romlására utaló jelek, a talajtermékenységet veszélyeztető helyzetek, felmérési módszerek.

Európa mezőgazdaságba bevont területeinek talajain szinte mindenütt kimutatható a talajminőség romlása, amelyre több fizikai tünet is utal, úgymint a kérgesedés, a cserepesedés, a tömörödés, a szikesedés miatt bekövetkező talajszerkezet romlás, a belvízveszély, továbbá az erózió és defláció. Az erózió a talaj kémiai tartalékainak kimerülését, a szervesanyag-tartalmának csökkenését, a szerves anyag minőségének romlását jelenti. A káros hatások talajtípusonként, éghajlatonként, termesztési rendszerenként azonban jelentősen eltérhetnek. Wijnand Sukker professzor, a wageningeni egyetem kutatója a talaj termékenységét veszélyeztető okok mentén építette fel előadását.

A talajpusztulásnak több kiváltó oka is lehet, ha a talajművelés során például nem vesszük figyelembe az eróziós kockázatot, vagy túl intenzíven műveljük a talajt. Problémát okoz továbbá a nem okszerű tápanyagellátás, a szervesanyag-egyensúly felborulása, a monokultúrás termesztés, továbbá a túlságosan nehéz gépek használata, amely nehezen orvosolható talajtömörödéshez vezet.

 

A talaj minőségének romlása rendkívül hosszú folyamat, egy emberöltő alatt szinte nem is érzékelhető. A felszín alatt zajlik, mégis vannak ráutaló jelek, amelyek a talaj felszínén is megmutatkoznak. Ilyen jel lehet a termés hozama vagy állapota, a csírák állapota, hiánybetegségek, illetve a porlás, az erózió, a talaj pórusainak elzáródása, rossz vízfelvétel, kiszáradás. A legfőbb problémát az jelenti, hogy a gazdának nincs összehasonlítási alapja, nem is tudja, hogy milyen lehetne a talaja. Megoldás lehet erre az, ha egy földdarabon, parcellán vagy sávon több szerves anyagot (komposztot, szerves trágyapelletet stb.) juttatunk a talajba és összehasonlítjuk a korábbi eredményekkel.

 

Természetesen a felszín alá is be kell néznünk! – hangsúlyozta a szakember.  Rengeteg módszer van, amellyel vizuálisan felmérhetjük a talaj állapotát (visual soil assessment), a legegyszerűbb megoldásként az ásó használatát javasolta. Figyelmeztető jelek az összesűrűsödött földrétegek vagy a bűzös anyagokat tartalmazó rétegek jelenléte, illetve a talaj színe (minél sötétebb, annál több benne a szerves anyag). Meg kell nézni, hogyan alakul a gyökeresedés, meg kell győződni arról, hogy a talajminta egész keresztmetszetét átszövik-e a gyökerek, vagy csak a felszínen maradnak. Árulkodó lehet a talajszerkezet, például meg kell nézni, hogy nagy, szögletes darabokból, vagy apró, gömbölyded csomókból áll-e a talajminta. Természetesen rengeteg talajelemzési módszer áll rendelkezésre, például a SoilCares tesztek, amelyek olcsó, gyors, NIR spektroszkópián alapuló megoldást kínálnak, és meglehetősen biztos képet adnak a talajtermékenység kémiai aspektusairól.

Tisztázzuk a fogalmakat! Talajpusztulás, talajegészség, talajorvoslás, talajoltás…

 Prof. Dr. Biró Borbála, a SZIE Kertészeti Kar Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszékének
egyetemi tanára a fogalmak értelmezésének és helyén kezelésének a fontosságát hangsúlyozta előadásában. A talajorvoslás szemléletmódját véleménye szerint eddig nem nagyon vették figyelembe, a talajok orvoslása nem volt fontos, mivel a biokontroll típusú, hasznos mikrobák aktivitása helyett inkább a mezőgazdasági kemikáliákat használták a gazdálkodók. Ezek a peszticidek viszont az ún. xenobiotikumok (mesterséges életidegen anyagok) csoportjába tartoznak.

Miből gondoljuk azt, hogy nem életidegenek az emberre is ezek a készítmények? A talajpusztulás említésekor a termőtalaj degradációjának megállítását sürgeti, ebben viszont – hívta fel a figyelmet – paradigma- váltásra van szükség. Itt az ideje az ún. ökoszisztéma típusú gondolkodásnak, ahol olyan kezeléseket alkalmazunk, amelyek nincsenek negatív hatással az életre.                                                                                                                                       

A harmadik fogalomról, a talajoltásról elmondta, az oltóanyagokkal is befolyást gyakorolunk a talaj állapotára, viszont nem egyforma az összetételük, ezáltal a hatásuk sem. Célzottan, tudatosan, „öko”-logikusan kell használni ezeket a készítményeket.

Szigorú feltételei vannak a talajmegújulásnak – hangsúlyozta, ehhez mindig a talaj kiinduló állapotát kell figyelembe venni.
De honnan tudhatja egy gazda, hogy mi volt a kiinduló állapot? A közeli természetes ökoszisztémákkal lehet és kell összehasonlítani a talajt. A maximális érték az, amit az adott talaj-növény-mikroba-klíma rendszer általában természetes úton elérhet. Ismernünk kell a talajt és tudni kell annak kapacitását, határait. Az adott talaj genetikailag úgy alakul ki, hogy arra az alapkőzet, annak keletkezési módja, az adott hely környezeti feltételei és emellett számos további tényező, így erősen a növényfaj és a művelési mód is hatással van. Ezek talajonként, helyenként eltérő feltételeket jelenthetnek, ebből következik, hogy a talajmegújulás feltétele is ennek megfelelően változik. Ezeket feltérképezve, ismerve, monitorizva alapvetően meghatározhatjuk a talaj értékét, kapacitását, és meg lehet állapítani a talajpusztító tényezőket is.

A monitorizásnak ugyanakkor tartalmaznia kellene az eddigi főbb vizsgálati tényezőkön túl azokat a biológiai vizsgálatokat is, amelyek befolyással vannak a talaj minőségére, egészségére, termékenységére. Ilyen például a cellulózlebontó képesség, a szén-dioxid-kibocsátás, vagy a dehidrogenáz enzimvizsgálat, ezek a TIM (talaj információs monitoring) hazai rendszerben is szerepelnek.

Fontos további információ lenne, de nem jellemző, hogy vizsgálnák a gomba, baktérium csíraszámot és azok arányát, a nitrogénkötők, valamint a foszfor-mobilizálók különböző csoportjainak a számát és aktivitását. Talajegészséggel kapcsolatos lényeges információt szolgáltathatnának az antagonista tulajdonságú mikroorganizmusok biokontroll képességére, illetve a talajeredetű patogén baktériumok, gombák csíraszámára vonatkozó vizsgálatok is, amelyeknek ismeretével a peszticid-felhasználás csökkentését lehet elérni. A talajvizsgálati adatok bővítése a bioeffektív megoldások nemzetközi szintű feltérképezése és az eredmények összehasonlítása jelenleg működő Biofektor (www.biofector.info) projektben történik.

Tápelem-ellátottság, tápelemmérleg

Az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet munkatársának, Pirkó Bélának előadását követően két újabb fogalom tisztázását tartottam fontosnak. Kérdésemre válaszolva elmondta, a talajok tápelem-ellátottságát talajvizsgálatokra alapozva tudjuk megmondani. A laboratóriumi vizsgálati eredményeket kategóriákba soroljuk, amelyek a talaj tulajdonságainak figyelembe vételével kerültek kidolgozásra. Magyarországon mindegyik alkalmazott módszer az ún. termőhelyi besorolást veszi alapul, ami a talajtípusokra épül. Az egyes termőhelybe a legtermékenyebb, csernozjom típusú talajok kerültek besorolásra, a kettesbe az erdőtalajok, és így tovább egészen a hetedik termőhelyig. Ugyanaz a mért eredmény tehát mást jelent egy termékeny csernozjom talajon, mint egy homoktalajon. A kategóriák az igen gyengétől az igen jóig, vagy bizonyos esetekben a túlzottig terjednek.

A tápelemmérlegek összeállításához alapesetben nincs szükség talajmintavételre. Ilyenkor táblaszintű számítás kerül végrehajtásra a beszállított tápanyagtartalmú anyagokról (a vetőmagot is beleértve), valamint az elszállított anyagokról. A kettő különbsége mutatja meg, hogy a tábla talajában növekszik vagy csökken a tápanyagok mennyisége. Ez elsősorban foszfor és kálium esetén informatív, nitrogén esetén bonyolultabb a helyzet, mert ennél az elemnél a különböző formák egymásba történő átalakulásával a gáz formájú veszteségek jelentősek lehetnek, valamint a vízzel történő felszíni lefolyás, illetve a talaj mélyebb rétegeibe történő lemosódás is jellemző. A több éven át jelentős pozitívumot mutató nitrogénmérlegek mindazonáltal pontosan ezeket a nem kívánt veszteségeket valószínűsítik, így alkalmasak a környezeti terhelés mértékének becslésére.

Az 1991–2005-ig terjedő időszakban az európai országok, köztük  hazánk tápelemmérlegét vizsgálták a Talajtani
Kutató munkatársai Dr. Csathó Péter vezetésével. A kísérletek eredményei országonként eltérőek, számunkra aggodalomra ad okot, hiszen talajaink tápanyagtőkéjének elszegényedését mutatták ki.
A nitrogénmérleg közelített a nulla felé, a foszformérlegünk negatív tartományba ment át.

A negatív foszformérlegek azt jelentik –magyarázta a szakember, hogy a talajok tápelem-ellátottsága hosszú távon romlik, vagyis a táblák egyre gyengébb kategóriákba sorolódnak be a korábbiakban leírt módon. Ez a foszfor talajban történő erős lekötődése miatt azt eredményezi, hogy a növény számára hozzáférhető foszformennyisége csökken, még abban az esetben is, ha az adott évben az általa felvett mennyiséggel összhangban lévő műtrágya kerül kijuttatásra. A talaj foszfortőkéjét csökkenteni csak hosszú évek alatt lehetséges, de a növelése is ugyanilyen hosszú folyamat.

A negatív foszformérlegek Magyarországon már 20 éve jellemzőek, így a tendencia egyértelműen kedvezőtlen. Regionális szinten, de még inkább üzemi szinten, és tábla szinten természetesen az országos folyamatokkal ellentétes irányok is előfordulhatnak. Hozzátette, az elmúlt években már nem az intézetük állítja össze az országos szintű tápelemmérlegeket, hanem a KSH, így a részletes számítások ott érhetők el. Információik szerint azonban nem történt lényeges elmozdulás az 1991–2005-ös bemutatott állapothoz képest.

Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a kijuttatott tápanyagok mennyisége elmarad a növény által felvetthez képest foszfor és kálium esetén, tehát ezeknél az elemeknél a mennyiség növelésére van szükség. Ugyanakkor a jó talajállapot fenntartásával, a megfelelő összetételű trágyák alkalmazásával, pontosabb időbeli ütemezéssel a kijuttatott trágyák hasznosulása növelhető, tehát e tekintetben is van tartalék a magyar tápanyag-utánpótlásban. Ezen tényezők együttes javítása vezethet közép- és hosszú távon tápanyag-gazdálkodásunk kiegyensúlyozottabbá válásához, a talaj-
zsarolónak nevezett gazdálkodás megszüntetéséhez.

 

-ga-

Forrás: agronaplo.hu

 

Marketing anyagok:

A BactoFil termékcsalád alkalmazása szántóföldi kultúrákban