CONCORDE -- SZUPERSZÓNIKUS EGYETÉRTÉS

2008.07.03.

A világ legcsodálatosabb repüőgépe - amelynek a neve egyetértést jelent - nagyszerű példát adott az eredményorientált együttműködésre.

5 évig dolgoztam egy egyetemi kutatóintézetben, ahol a főnököm számos dolog tekintetében nagyon másként godolkodott. Mégis jól tudtunk együtt dolgozni és jó munkakapcsolatban voltunk. Gyakran idézte azt a mondást, hogy "nem azt kell keresni, ami szétválasz, hanem azt, ami összeköt". Róla Tony Benn jutott az eszembe, aki az angol technológiai miniszter volt a világ legcsodálatosabb repülőépének az építése idején.

Jól sikerült a gép, közismert a 2.164 km/h maximális repülési sebesség és a 18.300 m max. repülési magasság. Érdekességként még annyit, hogy ha a pilóta rendesen meghúzta a botkormányt, akkor másodpercenként 25 métert bírt emelkedni. Ez egy perc alatt másfél kilóméter. Igaz ilyenkor fogyasztott is a négy motor rendesen, még jó, hogy volt miből, mert ha a kapitány azt mondta, hogy "tele kérem", akkor bizony belement a tankba jó 95 tonna hajtóanyag.

Visszatérve Tony Benn-hez. Francia és angol mérnökök közösen tervezték és építették a gépet. Voltak nehézségek, mint például az, hogy az angol mérnökök egy kukkot se tudtak franciául, a franciák pedig finoman szólva kihívásokkal küzködtek az angol nyelvet illetően. Ráadásul a két országban más mértékrendszert használnak, ami tovább nehezítette a dolgokat. Nem nehéz belegondolni, hogy amikor szuperszóikus utasszállítót kell építeni, akkor milyen fontos, hogy a mérnökök értsék egymást, és ne felejtsék el átszámítani az egyes adatokat. De nem ez volt a fő nehézség a munka során, hanem az, hogy 1962-ben a szerződés megkötésekor a franciák ragaszkodtak pár dologhoz. Övék legyen az első gép (a 001-es) ők csinálhassák az első repülést és a gép nevét nem angolosan Concord-nak, hanem franciásan Concorde-nak írják mindkét országban. Az angoloknak persze ezek nem tetszettek, de azt mondták, hogy egye fene, legyen, ahogy akarjátok, csak csináljuk már. Aztán jött egy Harold Macmillan nevű angol, aki később kitalálta, hogy nehogymár minden úgy legyen, ahogy a franciák akarták, az angol gépeket írák csak szépen Concord-nak e nélkül. Persze a franciáknk ez nem tetszett, ment is a huzavona rendesen, persze az érdemi munka rovására. No akkor - 1967-ben - szólt Tony Benn, hogy itt a világ legcsodálatosabb repülőgépét kell megépíteni, nem az "e" betűn vitatkozni és visszaállította a Concorde nevet. Persze jöttek mindjárt az angol nacionalisták, hogy már megint minek kell a franciáknak engedni. Ekkor kezdett picit fájni a téma Tony-nak és előjött a magyarázattal, hogy az "e" betű azért kell oda, mert az szimbolizálja Angliát (England). Több se kellett a skótoknak, és szóltak, hogy mi az, hogy ők csinálják a gép orrát, ami tényeg fontos darab és őket meg nem szimbolizálja semmi. Ekkor már nagyon fájt a téma Tony Benn-nek és fájdalmában kitalálta, hogy természetesen a skótokat is szimbolizálja az "e" betű, hiszen franciául Skócia neve Ecosse.

Minden jó, ha jó a vége, és hála a nagyszerű szakembereknek, akik a gépet építették és Tony Benn-ek, aki zseniális érzékkel elsimította az "e" betű körül kialakult vitákat, 1969-ben Toulouse-ban felszállt az első Concorde. Úgy repült, mint egy gyönyörű madár.

A Concorde nem csak a repülés történetének ikonja, hanem az emberi egyetértés és összefogás talán legyszebb szimbóluma.