Ilyenkor advent idején, amikor decemberre fordult már a naptár és a fákról a legkitartóbb leveleket is lesodorta a fagyos szél, az ember hajlamos arra gondolni, hogy milyen nagyon nagyon kevés idő maradt csak ebből az évből, pedig még milyen sok dolog lenne, amit jó lett volna megcsinálni. Ebben azért van némi szomorúság, de az advent az örömteli várakozás időszaka és különben is, mire való a forralt bor... Vagy az italok királynője, a csodálatos bloody mary.

Mark barátommal nem ismerünk ennél jobb italt. A tiszta vodka és a tiszta paradicsomlé megfelelően fűszerezve nagyszerűen feltölti a testet és inspirálja a lelket. Mark azt mesélte, hogy ő életében a legjobb bloody maryt Indiában itta. A vodka az ugye mindenhol vodka, viszont elmondása szerint az indiai paradicsom olyan döbbenetesen ragyogó rubintpiros színű és olyan valószínűtlenül telt, aromás ízű, hogy szinte fűszer nélkül is vinne mindent. Viszont Indiában nem ám Worchestershire meg Tabasco szósszal ízesítik az italt, hanem olyan fűszerekkel, amiket mi nem is nagyon ismerünk.

Ahogy iszogattunk Mark szemléletesen ecsetelte India szépségeit és árnyoldalait. Ő nagyon tiszteli más népek vallását, viszont a szent tehén témával nincs kibékülve. Szerinte szörnyű, ahogy tömegével kószálnak az utcán az öreg, beteg és éhező állatok, akik kínjukban a szemétben turkálnak valami számukra ehető dolgot keresve. Indiában van vagy 400 millió tehén, amelyek viszonylag kis hasznot hajtanak, viszont elég rendesen szennyezik a környezetet. Kiböfögnek és kipöfögnek évente vagy 40 millió tonna metánt. Lényeg a lényeg, hogy a hindu vallás már vagy 3.500 éve szent állatnak tartja a teheneket és nem valószínű, hogy India tehenekkel kapcsolatos álláspontja bármit is változzon. Az angol nyelvben a szent tehén - sacred cow - már vagy 100 éve egy jelző. Arra mondják, ha valami vagy valaki fölötte áll az objektív véleményalkotásnak, és nem illik vagy nem ajánlatos a szerepét megkérdőjelezni, vagy esetleg kritizálni. A mezőgazdaság szent tehenét - szerintem - műtrágyának hívják. Ahogy az általam nagyon kedvelt és tisztelt Bódis László szokta írni az Agrofórumban, "lehet, hogy rosszul gondolom" de azért leírnám, hogy mi vezetett erre a határozott véleményre,

A fenti ábra nem szorul túl sok magyarázatra. A 70-es évekig még viszonylag rendben mentek a dolgok szervestrágya szórás ügyben, hiszen mindenki tudta, hogy ezzel lehet fenntartani a talaj termőképességét. Aztán betörtek a műtrágyák és szépen bepöffeszkedtek a szent tehén kényelmes és biztonságos kis fészkébe. Igaz, hogy időközben az állatállomány is lényegesen lecsökkent, de a szent tehén védelmében többnyire még azt a szerves trágyát sem szórják ki, ami van, hanem inkább műtrágyáznak.

Azok a 70'-es és 80'-as évek. A szent tehén aranykora. Olcsó volt és nem lehetett bántani. Azóta változtak az idők. Ma már nem annyira olcsó a műtrágya, mint amennyire drága, viszont a szent tehenet még ma sem ajánlatos bántani. Indiában ugyanis a hindu vallás védi a szent tehenet, a mezőgazdaság szent tehenét, a műtrágyát viszont a műtrágyaipar pénzmoguljai védik.

A 90'-es évek elején a műtrágyafelhasználás is drasztikusan visszaesett. A fenti ábra arra ad magyarázatot, hogy mi lett a termésmennyiségekkel. Azok is leestek a műtrágyával együtt? Vagy a szántóföldi növényeket nem érdekli a szent tehén história? Az ábra tanúsága szerint a haszonnövények az egészséges termőtalajban hisznek és köszönik szépen, ők akár töredék műtrágyaadag mellett is szépen teremnek, ha a fölt többnyire rendben van.

Lehet, hogy rosszul látom, de szerintem ha már nincs elég szerves trágya, akkor legalább a növénymaradványok visszajuttatását nem kellene megspórolni és a jelenleginél nagyobb figyelmet fordítani a megfelelő talajéletre. A szent tehenet - a műtrágyasót - pedig megfeleően kezelni. Cak amennyi feltétlenül szükséges és csak a megfelelő időben és a megfelelő formában kijuttatva. Jut eszembe, a nitrátérzékeny területeken februát 15 ig nem is szabad műtrágyázni, meg lássuk be, nem is nagyon érdemes.